Nálunk mindig történik valami

Iskola a város szélén

Karácsony - ahogy mi ünnepeljük

2018. december 25. - juhaszmi

Lehet-e valami újat mondani a karácsonyról?  Az agyonkoptatott közhelyeken kívül van-e még eredeti gondolat? Újdonság már csak az egyéni történetek lehetnek, amik egy kicsiit mások, mint a sokszor hallott frázisok, szokások.
Minden családnak megvan a maga szokásrendje, amit otthonról még gyermekkorából, hozott, vagy az évek folyamán maguk alakítottak ki. Így van ez nálunk is.
Előrebocsájtom, hogy mi délvidékről származunk, ahol egy kicsit mások a tradíciók. Sok mindent megőriztünk ebből az évtizedek alatt, amik kiegészültek új felvett elemekkel is. 
Az ugye teljesen egyértelmű, hogy a karácsonyt a háziasszony viszi el a hátán. Kora reggel beveti magát a konyhába, és egész nap hámoz, aprít, szeletel, kever, ízesít, mosogat, majd kezdi előröl. Férfi embernek nincs helye  itt. Először is csak láb alatt lenne, ügyetlenkedne. Beleszólna mindenbe, és olyan kérdéseket tenne fel, amitől csak falra mászna a háziasszony. Jobb a békesség. A ház urára marad ilyenkor a gyerekekkel való foglalkozás míg kicsik, a boltba futkosás, ha éppen hiányzik valami, és természetesen a karácsonyfa faragása. Jobb esetben a terítés megkezdése is a férfiúi feladatok közé tartozhat, de ezt ki kell érdemelni. Az utolsó simítások azért a háziasszony hatásköre. 
Nálunk a szenteste sokkal puritánabb, mint általában. Először is nem eszünk halat. Nem azért mert nem szeretjük, csak azért mert nálunk ez nem szokás. Másodszor nem zabáljuk magunkat ájulásig. Ezt meghagyjuk karácsony napjára. A szenteste valóban este van. Akkor ülünk asztalhoz, napközben böjtölünk. Maga a menü végtelenül egyszerű: bableves, mákos guba, bejgli és sütemények. A bableves nélkülözi a máskor elengedhetetlen füstölthúst. Kizárólag bab, sárgarépa, fehérrépa, egész hagyma, és krumpli van benne. Egyedüli luxusnak az számít, hogy vajjal van berántva. A leves mellé a házi készítésű fonott nagykalács dukál. Ebből a tésztából kell lecsípni egy keveset, amiből a guba készül.
Az ünnepien megterített asztal alá a felnőttek foglalkozására jellemző néhány tárgyat szoktak tenni. Nálunk könyv és toll került az asztal alá, utalván pedagógus mivoltunkra. Idén bővült a család, idősebb fiam barátnője is velünk töltötte a szentestét. Amikor elmondtuk, hogy miért terítünk az asztal alá is, akkor azt mondta nyissunk egy excel táblát is, és tegyük a könyv mellé, mert ő azzal dolgozik nap mint nap.
A megterített asztal közepére kerül egy tálkába piros alma, héjas dió és fokhagyma, valamint méz. A vacsora mézes pálinkával kezdődik. Ez nem azok a néhány éve divatba jött förtelmes löttyök. Mézet melegítünk egy edényben, hozzá önjük az igazi jófajta házipálinkát. Egy kisit együtt melegítjük, de nem sokáig, nehogy elszökjön az alkoholtartalom. Karácsonykor gyerekként én is kaphattam ilyenkor egy fél kupicával. A pálinka után a házigazda egy almát annyifelé vág ahányan körülülik az asztalt. Ha sikerül úgy elvágni, hogy nem esik a magházból mag, akkor a következő évben bárkit bárhová is sodorja az élet visszatalál a családi asztalhoz. Az almacikket ezután mézbe mártjuk és úgy esszük meg. A diót mindenki maga töri fel. Ha nem férges belülről a dió egészségesek leszünk egész éveben. A dióbelet is mézbe mártva fogyasszuk el. A mézbe mártott fokhagymából  is megeszik mindenki egy gerezdet. Ezzel a hiedelem szerint a gonoszt űzzük el. A háziasszonynak úgy kell megszervezni a logisztikát, hogy minden a keze ügyében legyen, mert ha leült nem szabad felkelnie az asztaltól a vacsora végéig, mert különben nem fognak tojni a tyúkok a következő évben. A bableveshez a ház ura áldja meg a kalácsot, beköszönti a karácsonyt, és mindenkinek tör a kalácsból. Vacsora után amikor leszedjük az asztalt a terítőt nem tisztítjuk le, hanem a morzsákkal, dió- és fokhagymahéjjal, összehajtogatjuk, és kitesszük az erkélyre, hogy az angyalkák is csipegethessenek a vacsorából. Az asztalterítő kinn marad egészen vízkeresztig, csak akkor szórjuk le róla a maradékot. Vacsora után jön a beszélgetés, iszogatás és az ajándékok tüzetesebb szemrevétele. 
Az igazi nagy evések karácsony napján esnek meg. Ekkor bepótoljuk a szenteste böjtjét. 
Érdekesek a fiúk, akik már felnőttek. Ők is ragaszkodnak a gyerekkorban megismert hagyományokhoz. Olyanok mint amikor gyerekek voltak és hallgatták az esti mesét. Ha fejből mondtuk az ezerszer hallott mesét hiába próbáltunk rövidíteni rajta, figyelmeztettek, hogy a múltkor nem így meséltük.

Boldog, békés karácsonyt mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://iskolaavarosszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr3314513486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.