Nálunk mindig történik valami

Iskola a város szélén

Gondolatok Zentékről

2019. szeptember 27. - juhaszmi

Megtörtént a csoda! A csoda amiben kevesen hittek, de amiben nagyon sokan reménykedtek. A csoda ami visszaadta a hitet, hogy mégis létezik az emberi szolidaritás, ki lehet lépni a fásult közönyből, és össze lehet fogni egy jó ügyért. Talán nem volt ember, akit ne érintett meg a szőke fürtös angyali teremtésnek a története, aki most esélyt kapott a teljes értékű életre. 
Azt mondják sok mindent meg lehet venni pénzért, de az egészséget nem. Tévedés, óriási nagy tévedés. Az esélyt, a reményt mindenféleképpen. Vajon hány Zente él még ebben az országban, aki szintén a csodára vár? Nem csak gyerekek. Ki, vagy mi dönt arról, hogy valaki megkapja az esélyt? Elvárható-e, hogy az emberek, a civilek mozduljanak, fogjanak össze amikor nagy a baj? Lehet, hogy csak nekem volt hiányérzetem, de azt vártam, hogy legalább megszólaljon a NEAK valamelyik illetékes vezetője. Kérdés nélkül is mondhatták volna, hogy ez egy akkora összeg amelyet nem tudnak kigazdálkodni, mert azzal másoktól vennék el a gyógyulás lehetőségét.
Lehetett volna indok az is, hogy ez egy olyan készítmény, amelyik nem bizonyított eleget, és még Európában sem törzskönyvezték. Érvelhettek volna, hogy az egyedi méltányosság megadásához idő kell, aminek megvan a protokollja. Ha morgolódtunk is volna,de talán elfogadtuk volna az indokokat, mert biztos, hogy hiteles adatokkal tudták volna igazolni, hogy az egészségpénztár nem egy feneketlen zsák. Nem szeretnék a lélegeztetőgép kontra stadion elcsépelt közhellyel élni. Sokkal, de sokkal összetettebb, szerteágazóbb probléma ez. Számos etikai kérdést felvet, amikre nincsenek jó , mindenki által elfogadható válaszok. Nem lennék annak a hivatalnoknak a helyében, aki reggel a munkahelyére beérve az első kávé után nekiáll az íróasztalán levő irathalomból kiválasztani azokat, akinek megítélik az egyedi méltányosságot.
Mégis mi van azokkal, akiknek nem ilyen talpraesettek, mindenre elszántak a szülei, akik nem tudják ilyen hatékonyan használni a nyilvánosságot, a közösségi médiát? Ők magukra maradnak?
Még egyszer leszögezem, hogy nem a döntéshozók szakmai és emberi képességeit vonom kétségbe akiknek naponta kell dönteni orvosi leletekből, hogy ki kaphat többet a közösből. Arról azonban igenis lehetne vitát nyitni, hogy az egészségügyi kassza mennyivel lehetne nagyobb. Honnan lehetne átcsoportosítani eszközöket, hogy minél szélesebb kör kapja meg az esélyt.
Mondom mindezt személyes érintettség okán is, egy sikeres kemoterápiás kezelés után. A szer szőnyegbombázása nemcsak a rákos sejteket pusztította el, hanem járulékos veszteségként az immunoglobulin szintet is szinte teljesen lenullázta. Emiatt három hétnél tovább nem is tudtam egyfolytában dolgozni, mert mindig sikerült összeszedni valamilyen fertőzést, ami rendszeresen tüdőgyulladásba torkolt. Nekem egyedi elbírálással engedélyezett a NEAK egy hat alkalmas immunterápiát, aminek az ára egy középkategóriás használt autó értékének felel meg. Bízom benne, hogy fél év múlva már én is teljes életet tudok majd élni, és folyamatosan dolgozhatok, és nem rándul össze a gyomrom ha valaki eltüsszenti magát mellettem.
Mégsem tudok nem gondolni azokra, akiknek nem jut a közösből, vagy az adakozásból. Pedig ők is megérdemelnék az esélyt akárcsak Zente, vagy én. 
Nem szeretném az összefogás sikerének eufóriáját semmiféleképpen beárnyékolni.Én is tiszta szívből örülök a sikernek. Mégis ha holnap felébredünk kezdjünk el gondolkodni. Van min...


A bejegyzés trackback címe:

https://iskolaavarosszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr7015172378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nu pagagyí 2019.09.28. 09:26:37

Vége kellene vetni az állami egészségügy jelenlegi szenvedésének. Elszívja az erőforrásokat, nem reagál az orvostudomány fejlődésére, nem becsüli meg és kifacsarja az alkalmazottait, semmibe veszi a munka tárgyát, a beteget. Ismét el kéne olvasni a Gyurcsány kormány reform terveit, annak is azt a részét, ami az ellátást, a biztosítást és az állam szerepét az egészségügyben helyezte volna új alapokra.