Mindig csodáltam azokat az embereket, akik úgy igazából, bármikor, bárhol merik vállalni önmagukat. Nem törődnek semmivel és senkivel, élik az életüket. Nem akarnak megfelelni semmilyen elvárásnak, azt teszik éppen ami jól esik nekik. A pillanatnak élnek, és a legkevésbé se érdekli őket, hogy mások mit gondolnak róluk.

Az idő előre haladtával próbálom magamévá tenni ezt az életérzést (YOLO), de még fényévnyi távolságra vagyok ezektől az az emberektől.

Ők az igazi hétköznapi példaképek.

Most nyáron mindenki igyekszik megörökíteni a családi vakációt, hogy aztán mutogathassa másoknak. Igaz, hogy azt a családon kívül senkit sem érdekel. Biztos van mindenkinek olyan ismerőse, aki a nyaralás fotóit nagy előszeretettel osztja meg másokkal. Minden képhez van egy története. A tizedik után már hallatlanul unjuk a rosszul megkomponált, alulexponált, kissé homályos képeket, ami ugyanazt a témát, tájképet mutatja be különböző szemszögekből. A digitális fényképezőgépekkel készített képet egy istencsapás az ilyen összejövetelen. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még hagyományos filmre fotóztunk. Akkor még kétszer meg kellett gondolni egy kattintást, be kellett osztani azt a 36 felvételt, hogy jusson is, maradjon is. Aztán előhívatni, szép igényesen albumba rendezni. Ma már a nyersanyag szinte ingyen van. Esztelenül lehet kattintgatni. Az igazán profik sorozatfelvételt csinálnak, mert abból ki lehet majd választani a legjobbat, ahol senki se vág hülye pofát, senki sem pislant. A fenti képeken is apu derékig belegázol a vízbe, háttal a napnak, nehogy árnyékos legyen kép. Egy picit szöszmötöl, zummol, utasításokat ad, majd a csízzz felkiáltással lenyomja a sorozatfelvétel gombot. A nagyit elviszi a hullám, de körülötte boldogan mosolyog a család, hogy lássa mindenki milyen fantasztikus a vakáció.

Gyönyörűen megkomponált kép. Mégis van egy apró hibája. A deja vu érzés. Igen ezt a témát már láttuk valahol... Hát persze Marilyn Monroe ikonikus képe ugrik be. Mindez cseppet sem von le az értékéből. Felhívám a figyelmet az arckifejezésre. Az önelégült apró ajakbiggyesztés mindent visz. Leheletnyi erotikus töltetet ad a B-s melltartó hiánya, és a lebbenő tarka ing. A léghajó módra felfúvódó, a derékban ízléses masnival rögzített nadrág, csak növeli az összkép harmonitását. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból harisnyanadrágot húzott a modell, valószínűleg ezért van szüksége az alsó hűtésre. Felhívnám a figyelmet, hogy emberünk egy igazán tapasztalt sokat megért figura lehet, mert ő felkészült mindenre. Mellette a párkányon ott van az összecsukható esernyő is, mert bármikor jöhet egy zápor.

Ő az örökifjú. Kizárja a környezetet, nem érdekli semmi. A maga világában él, azt a zenét hallgatja amit szeret. Mert az még zene volt. Hogy a mai fiatalok csodálkozva nézik, mert ők a telefonjukról hallgatják a zenét. Ugyan már. Beképzelt, önelégült lúzerek. Fogalmuk sincs az életről. Mutassanak nekem egy olyan csúcsmobilt amelyik le tudja játszani a magnókazettát. Na ugye...

Egyik kedvencem. Az igazán szarni rá, csak egészség legyen életérzés megtestesítője. Minek rohanni? Aki siet az menjen lépcsőn. A néni fergeteges. Ízléses pasztelszínű otthonka fehér zoknival kiegészített szandi, és a nyakba akasztott az öltözékkel harmonizáló táska. A cekker szorosan a láb mellett, mert a franc se cipeli a paradicsomot, meg a barackot, ha nem muszáj. Belakja az egész mozgó járdát. Hogy a mögötte lévők sietnének? Kit érdekel? Miért nem indultak el korábban? Nem is érti mit fotózzák, mi lehet olyan érdekes.

Az igazi művész! Hosszú volt az éjszaka, fárasztó a próba... A szünetben hunyunk egy hangyányit, A nagybőgő tokja tökéletesen megfelel hálózsáknak. Még szerencse, hogy nem hegedűs, mert ezt sokkal nehezebben tudta volna megoldani.

A másik kedvencem. Nehogy már egy szaros kis árvíz kizökkentsen a mindennapi rutinból. Ha reggel kilenckor reggelizni szoktunk a megszokott helyen, akkor ott reggelizünk, történjen bármi is. Pár csepp víz igazán nem lehet akadály, az élet megy tovább.

Azt mondják öltözködni nem tudni, hanem merni kell. Ha nekem nem tetszik a lovam színe, akkor átfestem csíkosra, mert az olyan menő. Kit érdekel, hogy megbámulnak, én jól érzem magam.

Ez a kép bizonyíték arra, hogy vannak olyanok is, akik nem az évek tapasztalata hozza meg a szarni rá érzést, hanem már úgy születnek. Ha egy fesztiválon lenyúztuk a térdünket egy fárasztó sörben úszó koncert után, akkor csak bekötjük egy fáslival, és már folytatódhat is a buli.

Az igazi laza csávó. Kit érdekel, hogy még egy fiatalos csapatban is lehet egy fajta laza dress code. Én akkor is papucsban, és térdnadrágban megyek be dolgozni. 

Az öntudatos. Egy kissé zavarban vagyok, hogy mi lehetett a téma a rajzszakkörön. Talán egy elmosódó, égbesimuló fa, vagy egy koktélospohár a tengerparton, nem tudom. Vannak olyanok akikben már csírázik a yolo életérzés, és odabiggyesztettek egy tengeri csillagot, rákot, lime-ot a fa-pohár tövéhez.De az öntudatos, értelmet adott a képnek. Ő így látja az életet.

Ő a tapasztalt. Ő már tudja, hogy egy ember értékét nem az határozza meg, hogy milyen kocsi van a segge alatt. Tisztában van az értékeivel, a jogaival, és maradéktalanul él is vele.

Nos róla első ránézésre nehéz eldönteni, hogy ő a pofátlan, vagy csak szabálykövető. A KFC-be ugyanis ha megvetted a menüt, és megittad az innivalódat újratöltheted ingyen a poharadat. Végül is a csirkeszárnyas vödörnek is pohár alakja van.

Végül a két tündéri pózoló. Egy jó képért bármire képesek. Az hogy felborult az autó kit érdekel. Külön felhívom a figyelmet a kisöreg nadrágjára. Az a fajta, amelyik hónaljban egy kicsit szorít. A kép értékét egy kicsit csökkenti az autóba bemászni igyekvő férfi, és az alvázat tanulmányozó papucsos alak.