A cím egy semmitmondó szó azoknak akik még nem jártak Szabadkán. A hangzása annyira idegen, hogy semmire sem asszociálhatunk róla. Mégis még a helyi magyarok többsége is ezt használja. Kosztolányi szülővárosa nemcsak a gyönyörű szecessziós stílusban épült Városházájáról, Zsinagógájáról nevezetes, hanem a Buvljakról is. Buvljak magyarul bolhapiacot, ócskapiacot jelent. A fordítás senkit ne tévesszen meg, mert egyáltalán nem fedi a valóságot.
 A piac hangulata annyira sajátságos, hogy azt látni kell. Lehet itt mindent kapni, és ez nem túlzás. Csak idő kell hozzá, és egy kényelmes lábbeli. Ha meg akarunk nézni, tapasztalni mindent, legalább egy fél napot kell rá szánni.
 A hatvanas években nejlonpiacnak nevezték még, akkor itt lehetett kapni a kor ruhaipari csodáját a nejloningeket, és nejlonkabátokat. Az idősebbek még ma is így hívják. A hetvenes évek végéig még igazi bolhapiacként működött lehetett itt kapni gyümölcsöt, zöldséget a helyi termelőktől, volt állatvásár, és itt árulták az emeberek a megunt, felesleges vagy nélkülözhető kacatjaikat is.

 A felhozatal fokozatosan kiszorította a Triesztből csempészett Levi's farmerek, márkás pólók, dzsekik, kvarcórák. A fiatalok innen öltözködtek. Ezek egy részét továbbcsempészték Magyarországra. A nyolcvanas években a lengyelek termékek uralták a piac árukészletét. Mivel a keleti blokkon kívül egyedül a volt Jugoszláviába utazhattak szabadon, ezért az Adriai tenngeri nyaralásból hazatérve itt adták el az alig használt kemping felszerelésüket. Sátrat, hátizsákokat, hálószákokat és más cuccokat árultak bagóért, és természetesen vitték a farmert, tornacipőt, és minden mást. Igazi barterkereskedelem folyt akkor. 

 A város 1989-ben megszüntette a piacon uralkodó áldatlan állapotokat, és felépített két csarnokot, ahol kulturáltabb körülmények között lehetett már vásárolni. Ebben az időben jelentek meg tömegesen a magyarországi vásárlók. Nem csak Ausztriából vitték a Gorenje hűtőket, hanem innen is, továbbá a Napoleon konyakot, és minden mást. Ezekben az években jelentek meg a szovjet utódállamok bevásárlóturistái is. Egész iparág épült rájuk. Meghívólevéllel jöhettek, aminek ára volt, szobákat adtak ki nekik, hoztak mindent, és főleg vettek mindent. Használt Ladákat, alkatrészeket, éjjeliszekrény méretű hi-fiket vettek, és mindent amit otthon nem tudtak megvenni. 1993/94-ben élte a fénykorát. A délszláv háborúban az embargó alatt gyakorlatilag csak itt lehetett beszerzni bármit is. A piac nyitvatartása ekkor 0-24 óráig tartott. A háború után sokan úgy gondolták, hogy leáldozott a Buvljaknak, de napjainkban öt csarnok, számtalan kisbolt, hatalamas parkoló várja a vevőket. Továbbra is Szabadka legnagyobb kereskedelmi központja, ahol most is meg lehet venni mindent a tűtől a gőzmozdonyig.

 Buvljak ma is egy pezsgő forgatag, Hétvégeken ellepik a környező parkolókat a magyar rendszámtáblás autók, autóbuszok, amelyekkel szervezett formában érkeznek a bevásárlóturisták. Ha Röszkén lépjük át a határt még 33 km-t kell autóznunk, majd átmenni Szabadka központján. A táblákat követve leparkolhatunk a több mint 260 autót befogadó parkolóban, ahol nevetséges áron átszámítva napi 360 Ft-ért hagyhatjuk biztonságban a gépkocsinkat. Ennyi pénzért nem érdemes trükközni, mert a tilosban parkolókat könyörtelenül elszállítják lopóautók. Innentől kezdve már csak kényelmes lábbelire van szükség, és belevethetjük magunkat a bazári forgatagba. Mielőtt elindulnánk fontos tanács, hogy irataink, pénzünk biztonságos helyen legyen, mert mint mindenhol az ilyen tömeget előszeretettel vonzák a zsebtolvajokat. 

  Aki nem akar bajlódni a pénzváltással nyugodtan fizethet a piac területén a helyi szerb dinár mellett forinttal, vagy euróval is. Az árusok felkészültek, pillanatok alatt közlik az árakat mindhárom pénznemben. A helyi árakat hárommal kell szorozni, ha csak magyar valutában szeretünk számolni. Az idegen nyelvtudás sem okozhat gondot, hiszen a különböző nációjú eladók beszélnek magyarul. Azt nem állítom, hogy tartalmas eszmecserét folytathatnánk velük a kortárs magyar irodalomról, de könnyedén meg tudjuk magunkat értetni. Ami szintén nagyon fontos, hogy a feltüntetett, vagy csak közölt árak bizonyos keretek között alkuképesek. Vagyis alkudni kell. Bevált technika, ha az árus nem hajlandó engedni, egyszerűen faképnél hagyjuk. Ilyenkor, ha potenciális vevőt lát bennünk képes hosszú métereken át követni bennünket, és az ár lépésenként egyre mélyebbre megy.
 Ha a felfedező túrát nem akarjuk üres gyomorral megkezdeni érdemes egy kiadós reggelivel kezdeni, amit már a bejáratnál is megejthetünk. Mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi specialitásokat: a roston sült csevapot, vagy pljeskavicát. Az eredeti recept szerint a lapos húspogácsa darált disznó, borjú, és birkahús egyvelegéból készül. Nagyon sok helyen azonban kihagyják belőle a birkát, de így is finom. A húst csak sóval, és borssal fűszerezik.  A sült húspogácsát lepénykébe teszik és gazdagon megpakolják, olyan zöldségekkel, amit mi kérünk hozzá.Mindenképpen kérjünk hozzá kajmakot, ami egy átmenet a vaj és a tejföl között, valamint ajvart, ami sült darált, ízesített paprika. Aki szereti a csípőset ki ne hagyja az urnebest, ami talán a körözötthöz hasonlít, de bitang erős, az a kétszer élvezős fajta. Vendéglőgben is szerepel étlapon a pljeskavica, és meglepődve olvastam, hogy magyarra tapsolt húsként fordítják. Vannak olyan elnevezések, amit felesleges lefordítani. A fish and chip-et sem emlegetjük hal és krupliként. 250 - 300 dinárért akkora adagot kaphatunk, hogy vacsoráig nem leszünk éhessek.

 Aki inkább a péksüteményekre esküszik ki ne hagyja a burekot. A burek helyben készült, nyújtott rétestészta szerű lapokból sütik. A tészta valamivel vastagabb mint a nálonk ismert réteslap. A nyújtás technikája is más. Nem asztalra kiterítve nyújtják, hanem a levegőben, fej felett pörgetve lesz egyre nagyobb, és vékonyabb a tészta. Nem véletlenül a burekmesterek férfiak, ez a művelet mert nem kis fizikai igénybevétellel jár. 

Az így elkészült lapokat 28-32 cm átmérőjű kerek tepsikbe hajtogatják össze, és alapesetben darált hússal, vagy túróval töltik. A hozzáértők szerint a húsosat el sem lehet rontani, de a túróshoz igazi szakértelem kell. Nem szabad, hogy a túró száraz, morzsás legyen. Lágyítani kell , hogy szinte tejfölszerű legyen az állaga, de nem lehet tulságosan lágy sem, mert akkor eláztatja a tésztát. A szottyosság mértékét kell igazán belőni. Az kisült tésztát egy iskolai szögmérőre emlékeztető félkörívű burekvágó késsel vágják a kerek tepsiben négy egyenlő részre. Ezért ha egy burekot kérünk, akkor az egy negyed körcikk. Ha elvitelre kérjük egyszerű vastag csomagolópapírba kapjuk. A kísérője a Magyaroszágon ismert joghurttól, hígabb ivójoghurt. A két alaptölteléken kívül kapható még húsos-gombás, sajtos, pizzás, lasagne-s is, de  legfinomabb a két alaptöltelék. A rendszeres fogyasztását csak azoknak javaslom, aki naponta legalább húsz tonna szenet lapátol.

 Ha jóllaktunk kezdődhet a felfedező túra. Ami az első asztaloknál szembetűnő lehet, hogy nagyon sok magyar árú láthatunk, főleg élelmiszert, és háztartási vegyiárút. Ha az árakat is átszámoljuk döbbenten tapasztalhatjuk, hogy a legtöbbször olcsóbbak, mint Magyarországon. A látszólagos ellentmondás titka abban van, hogy az itteni eladók nagyban bevásárolnak hazánkban, majd mivel Szerbia EU-n kívüli harmadik ország az ÁFA-t a legközelebbi vásárláskor visszaigényelhetik, ami már 27%-os árelőny. Ezeket a cikkeket főleg a helyiek vásároják, mert olcsóbban megkapják,mint a boltokban. 
 Ami azonban legjobban vonza a magyar bevásárlóturistákat, azok ruhaházati termékek. Az itt kapható alsóneműk, zoknik, nadrágok, pólók, cipők, tornacipők, edzőruhák és még sorolhatnám óriási választékban, jó minőségben, és mérsékelt áron kaphatók. A származási helyük leginkább Törökország. Sok helyen piktogramokkal jelzik, hogy nem kínai eredetű ruhákat árulnak. Valóban vannak gyatrább minőségűek is, ezek távolkeletről származnak, de ilyent csak elvétve, és nagyon olcsón lehet találni. Senkinek se legyen kétsége, hogy a nevesebb márkák cimkéi nem mindig állnák ki az eredetiségi próbát, de a hamisítványok is nagyon jó minőségűek. Megkockáztatnám, hogy megközelítik az eredetit. Alkudni természetesen itt is lehet, sőt kell is. Szinte mindenki enged 10-20%-ot az első árból. Persze, ha többet veszünk még nagyobb az emgedmény. A magyar ember találékony, így azok akik szervezetten busszal jönnek vásárolni előre szétosztják egymás között a bevásárló listát. Így vannak bugyisok-gatyások, a pólósok, a nadrágosok, ingesek-blúzosok stb, akik nagyobb tételben olcsóbban megveszik a megbeszélt ruhákat, majd a buszon hazafelé elszámolnak egymással, és szétosztják a ruhákat. A ruhaneműk és lábbelik a legkeresettebbek, de szerintem nem lehetne olyan kívánni, amit nem lehetne itt megvenni.

 Külön színfoltok a mozgóárusok. Általában konyhai késkészletekkel mászkálnak, amit mindenáron rá akarnak tukmálni mindenkire. Hosszú métereken át követik a kiszemelt áldozatot, és már néhány lépés után akár 50%-al is akciózzák a terméket. Ha így sem köttetik meg az üzlet, még tesz egy utolsó kísérletet, hogy sokkolója is van, ez esetleg érdekelné a kedves vevőt. Egyik ismerősöm mesélte, hogy mivel esténként futni jár, úgy gondolta, hogy nem árt ha van nála egy paprika spay. Megkérdezte egy ilyen mozgóárústól, hogy az lenne-e neki. Egy pillanatra se jött zavarba, mindjárt visszakérdezett, hogy a sima érdekli, vagy az idegméreges. Az, hogy mi mindent lehet még kapni a piacon átlagos vevőként talán jobb, ha nem is tudjuk. 
 Ha netalán ránk jönne a szükség, akkor sem kell aggódnunk, mert a csarnokok közötti üzletsorok fölé kiemelkedik egy diszkrét 2 x 3 méteres tábla, már messziről jelzi a kiírással, hogy hol könnyíthetünk magunkon. A beléptetési rend szigorú, de meglepően tiszta, és kultúrált. Az hogy a mellékhelység sem mindenapi mi sem bizonyítja jobbna, hogy a bejáratnál a következő felirat van:

                  A felirat fordítása: WC bérlet 100,00 dinár 55 alkalomra. Ilyet én még sehol sem láttam.

 Ha hazafelé tartunk és megszeretnénk édesíteni a napunkat egy kis nasival, ne elégedjünk meg a rizsescsokival, hanem mindenképpen keressük fel a bejárattól nem messze található török édességárúst, ahol finom dióval, mogyoróval, pisztáciával töltött baklavát, és más török nyalánkságokat kaphatunk. A tanácstalan vevőknek mindenből ad kóstolót az eladó.

 Aki egyszer itt járt, leginkább visszatér. A rendszeres vásárlók szerint a kedvező árak, az itt kapható finomságok mellett a piac bazári, balkános hangulata is egyedi.

 A vírushelyzet miatt, most nem nagyon lehet utazni, de ez sem tart örökké. Mindenképpen azt ajánlom, hogy aki Szabadkán jár látogasson ki a Buvljakra is. Nem fogja megbánni.