Az utóbbi években a médiának köszönhetően nagyon népszerű lett a főzzünk otthon mozgalom. Sokaknak hobbija lett a szakácskodás, kipróbálni új ízeket, érdekes, idegen, izgalmas ételeket. A gasztronómia reneszánszát éli. Az igazi mesterek művei - talán nem túlzás - méltán követelhetik helyüket a művészetek között. Az igazán hozzáértők olyan műalkotásokat tudnak kreálni, amelyek nem csak szemet gyönyörködtetőek, de kóstolásuk legalább akkora maradandó élményt tudnak nyújtani, mint egy kiváló hangverseny, vagy egy felejthetetlen kiállítás.

Azonban a rengeteg főzőműsor, gasztroblog azt a hamis érzetet kelti sokakban, hogy főzni nem is olyan nagy dolog. Ezzel kiszélesedett azoknak a témáknak a palettája, amihez mindenki ért. A politika, a foci és a gyereknevelés mellé felsorakozott a gasztronómia is. Vannak azonban olyanok, akik számára a konyha tabu kellene hogy legyen. Őket csak a terített asztalnál volna szabad látni. Egyék meg amit eléjük tesznek, dicsérjék, köszönjék meg, aztán húzzanak gyorsan vissza oda ahonnan jöttek. Az ilyeneket a konyhába csak kézenfogva, állandó felügyelet alatt szabad engedni. Ha mégis egyedül merészkedik be, akkor azt csak zsebre tett kézzel teheti meg.  

A képekből mindenki számára kiderül, hogy igazam van.

 Van amikor egy nyomorult tea vagy kávéfőzés is megoldhatatlan kihívást jelent.

Az ember azt gondolná egy mirelit pizza megsütéséhez nem sok ész kell. Nekem a képről a honvédelmi oktatás atomvillanás jobbról vezényszó utáni kép jut eszembe. Egy igazán szemléletes atomrobbanás utáni felhő képe sejlik fel a sütőben.

Az olasz kaját mindenki szereti. Ki kell főzni a spagetti tésztát, nyakon önteni egy kis szósszal, megszórni reszelt sajttal, fél óra alatt kész. Itt az al dente fogalmától még nagyon messze vagyunk.

Rizst főzni se nagy tudomány. Egy bögre rizs, két bögre víz, egy kis só. Aztán ott lehet hagyni, fől magától. Azért néhány perc után nem árt ránézni.

 A mikrohullámú sütő korunk egyik legnagyobb vívmánya. Melegítésre tökéletes, az ügyesebbek főzni is tudnak benne. Valamilyen távoli rokonságban lehet a mosógéppel, mert egyikben se mindegy, hogy mit rakunk be, és hogyan állítjuk be.

Nagyon kell vigyázni, ha olyan személyt bízunk meg főzéssel, aki nem túl járatos ebben. Az utasításokat nagyon precízen, és részletesen írjuk le. A tisztítsd meg a krumpli felét, és tedd fel főzni instrukció néha kevésnek bizonyul.

Bonyolultabb ételeket sohase bízzunk kezdő szakácsokra, ha el akarjuk kerülni a tábortűz hangulatot a konyhában.

 A húst egészben megsütni nem kis feladat még tapasztalt szakácsoknak sem. Kívül ropogós legyen, de belül se maradjon nyers. Van aki biztosra megy.

Az igazi kihívás a desszertek. A szakácskönyvekben gyönyörű műalkotásokat találhatunk, ami arra csábít, hogy mi is próbálkozzunk meg elkészítésükkel. Az eredmény általában ilyen. Javaslom mindenkinek, hogy próbálkozzon először a tepertős pogácsával. Ha az leveles lesz, könnyű, nem túl zsíros, nem száraz, akkor már bátran nekifoghat a cukrászkölteményeknek is. Szerintem csak 10-15 évnek kell elmúlnia ehhez.

Végül egy saját kép: vissza a kezdetekhez a kávéfőzéshez. Ha az iskolában egész napos áramszünet van akkor is meg tudjuk oldani, hogy kávét igyunk. A kémiaszakos kolléganőtől kölcsön kell kérni a szertárból egy borszesz égőt, egy hőálló üveg mérőpoharat, aztán már csak türelem kérdése, hogy elkészüljön a kávé. :)