Először is szögezzük le, mindenkinek szarul kezdődik a napja. 
Aztán, hogy mivé fog alakulni, az már csak rajtunk múlik. Az alábbi esettanulmány egy kipróbált technika arra, amelyik segít átvészelni pl. egy szerdai napot. Személyiségvédelmi okok miatt természetesen nem írom ki a neveket, és a események is csak az eszenciáját írom le.
Előtte szeretném felhívni mindenki figyelmét a tömegközlekedésre. Nagyon sok élménnyel gazdagodhatunk, ha rendszeresen használjuk. Itt szeretném felhívni az autóval közlekedők figyelmét, hogy érdemes egy autóbuszt belülről is megnézni. Sok meglepő dolgot lehet tapasztalni. Először is itt is emberek vannak, ajjaj de még milyenek. Csak egy kicsit figyelni kell. Másik előny, nem kell aktívan részt venni a közlekedésben, sőt lehet a forgalomnak háttal is haladni. Lássuk be, ezt autóban nagyon nehezen megoldható.
Nézzük azonban az esettanulmányt.
Még sötét van, amikor J. Miklós kilép a kapun. A metsző hideg belemar arcába, bebújik a kabát résin. Borzongás járja át testét, nem az előtte álló nap izgalmai, hanem a hideg miatt. A cigarettáját nem tudja végigszívni, mert futni kell a villamos után. Ma reggel is elszüttyögte az időt. Azt a néhány megállót Újpestig vegetatív üzemmódban teszi meg. Mimikáját pihentetve, faarccal, csekély értelmet tükröző tekintettel bámul ki az ablakon a sötétbe. Újpesten komótosan ballag le a lécsőn az aluljáróba, és egyszer csak feltűnik szembe a lécsővel egy ismerős barna csizma, ami egy bundában folytatódik. Igen ez ő: B. Erzsébet. Általában ő érkezik először a találkozási ponthoz, és szokása szerint az aluljáró közepén téblábol. Mivel háttal áll, J. Miklós odasomfordál, és a füléhez hajolva hangosan ráköszön. B. Erzsébet sápadt arccal, és halálfélelmet tükröző tekintettel fordul meg.
- Baszódjál meg. Majdnem összepisiltem magam! felkiáltással viszonozza a szívélyes köszönést. Az a kb 50 m-es séta alatt míg a buszállomáshoz érnek J. Miklós megtudja, mi történt L. kutya reggeli sétáltatása közben, valamint B. Erzsébet tájékoztatja, hogy már akkor is fázott, viszont nem öltözött fel jobban, ergo, most is fázik. J. Miklós csendben,és megértően megjegyzi, hogy ezen nincs meglepődve. B. Erzsébet egy újabb baszódjál meg-gel lezárja a témát. A megállóban kezdődik a szokásos találgatás. Tegnap nem volt Józsi (buszsofőr), ma vajon ő lesz-e, vagy a kisfickó, esetleg a húgyos. 
Az aluljáró irányából a szürkületben feltűnik K.H. Gizella. A vállára akasztott táska súlyától enyhén megdőlt a járása. Odaérve a fenn említett két személyhez tudomásukra hozza, hogy éjfélig javította a füzeteket, de nem végzett vele, a környezethez meg hozzá se fogott, így most cipeli vissza. B. Erzsébet megértően bólogat, J. Miklós pedig őszintén, tiszta szívből gratulál a hülyeségéhez, hogy hazavitte a munkát.
A távolban feltűnik egy busz. 

Kezdetét veszi a napi inkontinencia. B. Erzsébet azzal a javaslattal él, hogy engedjük el a sárgát (a csuklós buszt), lesz ami lesz. Menjünk inkább a Józsival. Javaslatát ellenszavazat nélkül elfogadják. 
Megjött Józsi. Néhány jól bevált testcselt bevetve elsőként szállnak fel, hogy biztosítsák maguknak a szokásos négyes ülőhelyet. A város határáig B. Erzsébet elmeséli milyen magatartási formákat kifogásol Zs. György tegnapi viselkedésében. K.H. Gizella megértően bólogat. J. Miklós természetesen nem ért egyet. Ez nem holmi férfiúi szolidaritás. Nagy fokú igazságérzettel rendelkezik. 
A szemétégetőt elhagyva B. Erzsébet elkezd fészkelődni az ülésen. Úgy érzi eljött a reggeli bátorságpróba ideje, feláll a mozgó járművön, és leveti kabátját. J. Miklós arra biztatja, hogy várja meg az első körforgalmat, mert ha ott veti le a kabátot, annak nagyobb a sportértéke. Közben védekező pozíciót vesz fel, hogy egy hirtelen fékezésnél legalább a szemüvege megmaradjon. 
Fótliget környékén megszólal B. Erzsébet telefonja. Sms-t kapott. Ki nem jön ma dolgozni? Ez a kérdés motoszkál mindhármójuk fejében. K.H. Gizella elsápad, mert tisztában van vele, hogy reggel ő az első helyettes, és így nem tudja befejezni a javítást. Csak az OTP közli, már megint levontak valamit. Ezt a hírt K.H. Gizella, és J. Miklós örömmel nyugtázza, nincs hiányzó.
Gyermekváros után, természetesen ahol a legkanyargósabb az út a bátorságpróba második része következik. B. Erzsébet ismét feláll a mozgó járművön, hogy felhúzza kabátját.
A buszról leszállva már csak egy rövid séta az iskoláig. Természetesen az út közepén egymás mellett. Itt már egy kicsit visszafogják magukat, halkabbak a felröhögések, több tanítvánnyal is találkoznak útközben.
Mire beérnek a suliba, már nyoma sincs a reggeli letargiának.
Aki úgy érzi, hogy nagyon maga alatt van, annak javaslom, hogy terápiás jelleggel utazzon velünk néhányszor. A javulás garantált.